Tolsztoj idézetek
A legmagasabb bölcsesség egy tudományt ismer – a minden tudományát, azt a tudományt, amely az egész világmindenséget s benne az ember helyét is képes megmagyarázni. Ahhoz, hogy befogadhassuk ezt a tudományt, meg kell tisztítanunk, meg kell újítanunk benső önmagunkat, vagyis mielőtt tudni akarunk, hinnünk, tökéletesednünk kell. E célok elérése végett helyeztetett lelkünkbe az isteni fény, amit lelkiismeretnek nevezünk
Elég elfeledkezni magunkról és másokat szeretni, s az ember nyugodt, boldog és igen jó lehet.
A jólelkűség megszépíti az életet, feloldja az ellentmondásokat, világossá teszi a zavarost; a nehezet könnyűvé, a szomorúságot örömtelivé változtatja.
Azt szokták kérdezni: hogyan élhet az ember kormányhatalom nélkül? A kérdésnek az ellenkezőnek kellene lennie: az ember mint értelmes lény, hogyan élhet az erőszak nyomása alatt? Az ember vagy értelmes lény, vagy nem az. Ha nem az, akkor mindent csak az erőszak intézhet el, de viszont akkor semmi alap sincs arra, hogy némelyeknek van joguk a hatalomra, másoknak pedig nincs. Ha azonban az ember értelmes lény, akkor a közösséget nem az erőszakra, hanem az értelemre kell alapítani.
Ne legyetek keményszívűek ahhoz, aki kísértésbe esett, igyekezzetek úgy megnyugtatni őt, mint ahogy ti magatok szeretnétek megvigasztalódni.
Az emberi fájdalmakra csak a szeretet s a hit ad vigaszt, s hogy Krisztus részvéte nem ismer csekély és jelentéktelen fájdalmat.
A megtévedés akkor is megtévedés marad, ha a többség osztozik benne.
A jótetthez erőfeszítés szükséges, de még nagyobb erőfeszítés szükséges, ha tartózkodni akarunk a rossztól.
Az embernek, hogy a szerelmet megismerhesse, én azt hiszem, előbb tévednie kell, s utána a jó útra térni.
A nagybetűs élet, az igazi, komoly Élet csupán az, amely a felismert felsőbb törvény alapján halad: az érzékek szenvedélyek, a megfontolások által vezérelt élet csupán az élet küszöbe, felkészülés rá.
Csak, ha nem akarjuk, nem tudjuk érezni a kapcsolatot a Föld összes emberével: összeköt bennünket az ipar, a kereskedelem, a művészet, a tudomány, és ami a fő, a közös helyzetünk és viszonyunk a világhoz.
Ahogy álmok ezrein át élünk jelenlegi életünkben, úgy jelenlegi életünk is csupán egy a sok ezer ilyenfajta élet közül, amelybe egy másik, sokkal reálisabb életből lépünk be… és amelybe visszatérünk halálunk után.
Badarság, hogy amit a múlt meg nem enged, az élet sem engedi meg. Azon kell törnöm magam, hogy helyesebben, minél helyesebben éljek.
Ha valakivel találkozol, ne arra gondolj, hogy mit használhatna neked, hanem hogy te mivel lehetnél a szolgálatára
Akárhogyan igyekeztek is az emberek sok százezrével kis helyre összezsúfolódva elcsúfítani a földet, amelyen megtelepedtek, akárhogyan teleépítették kővel, hogy semmi se teremjen rajta, akármilyen buzgón kiirtottak is minden előtörő fűszálat, akárhogy összefüstölték kőszénnel meg olajjal a levegőt, akármennyire megcsonkították is a fákat, s elüldöztek minden madarat meg négylábút – a tavasz mégis tavasz volt, még a városban is.
A fenségest csak egy lépés választja el a nevetségestől.
Boldog az, aki otthon boldog.
A bűnösnek, ha érzi, hogy az egész szerencsétlenségnek ő az oka, rosszabb, mint az ártatlannak.
Más vallásokról s viszonyukról az istenséghez nincs sem jogom, sem lehetőségem véleményt mondani.
Azok a törekvések, amelyek az egyes emberekben megnyilvánulnak, mindig meghatványozódnak a tömegben.
A civilizációnak épp az a célja: mindenből élvezetet csinálni.
Nincs két ember, aki egyformán fogná fel ugyanazt az igazságot.
A legbonyolultabb dolgot is elmagyarázhatjuk egy nehéz felfogásúnak, ha még nem alkotott semmilyen fogalmat róla, de a legegyszerűbb fogalmat sem tudjuk érthetővé tenni a legintelligensebb embernek sem, ha csökönyösen meg van róla győződve, hogy már mindent tud róla.
Nincs bíróság hamisság nélkül.
Csak az a fontos, nagyságos úr, hogy ne sokat gondolkozzon az ember; ha nem gondolkozunk, nincs semmi baj. Legtöbbször abból lesz a baj, hogy gondolkozni kezdünk.
Nem a körülöttünk lévő életet kell kedvünk szerint elrendezni, hanem önmagunkat kell megtörni, meghajlítani, hogy mindenféle életre alkalmasak legyünk.
A fő az, hogy az embernek, mialatt dolgozik, meglegyen a föltétlen meggyőződése, hogy amit csinál, nem hal meg vele, lesz utódja.
Önmagunkat becsapni rosszabb, mint másokat.
A csőcselék iszonyú, undorító. Olyan, akár a farkas, csakis élő hússal lehet lecsillapítani.
A lelkiismeret a legjobb és legszükségesebb útmutatónk, de hol vannak azok az ismertetőjelek, amelyek ezt a hangot megkülönböztetik a többitől? (…) Az az ember, akinek célja saját boldogsága, rossz; az, akinek célja a mások véleménye, gyenge; az, akinek célja a mások boldogsága, erényes; az akinek célja az Isten – nagy. De vajon az, akinek célja az Isten, megleli ebben a boldogságot?
Ravaszság dolgában a buta ember mindig túltesz az okoson.
Az ábrándnak van egy oldala, amely több a valóságnál. A valóságnak van egy olyan oldala, amely több az ábrándnál. A teljes boldogság az lenne, ha az ember egyesíteni tudná e kettőt.
A hatalom a tapasztalat szempontjából csupán viszonylagosság, amely egy személy akaratának kinyilvánítása és mások által való végrehajtása közt fennáll.
Kereszténység dolgában nem lehet túlzásról beszélni. Miféle túlzásról lehet beszélni egy olyan tanítás követéséből, amely azt parancsolja, hogy ha az egyik orcádat megütik, tartsd oda a másikat is, és ha elveszik a köpenyed, add oda az inged is
Minden jókor jön annak, aki várni tud.