Paulo Coelho idézetek
Az élet egy utazás. Rajtunk múlik, hogy miképp haladunk: csak áramlunk az árral, vagy követjük saját álmainkat.
Mindig valami jobbat keresünk, így elszalasztjuk életünk nagy lehetőségét.
Az élet csupa beletörődés.
A szerelem már csak ilyen. Megvilágosítja a küldetésünket ezen a földön, értelmet ad az életünknek. Aki ebben a tudatban cselekszik, azt oltalmazó jóság kíséri, az a nehéz pillanatokban megnyugvásra lel, mindenét odaadja, és semmit nem kér érte cserébe, csak a szerelme közelségét, a fény elnyelőjét, a termékenység kelyhét, a világosságot, amely beragyogja az utat.
Mindenki, aki elvesztett már valamit, amiről azt hitte, hogy örökre az övé, végül rádöbben, hogy semmit nem birtokolhat igazán.
A férfiak génjeiben benne van a hűtlenség. A nő akkor hűtlenkedik, ha nincs benne elég önérzet, és a testével együtt kicsit a szívét is odaadja. Ez már valódi bűn. Rablás.
Amit Isten el akart mondani az emberiségnek, azt mind odatette az orra elé, hogy észrevegye.
A külső szépség a belső szépség megnyilvánulása. Az emberek szeméből áradó fényen keresztül válik láthatóvá.
Néha mindannyiunkat hatalmába kerít valami megmagyarázhatatlan szomorúság, amin sehogy sem tudunk úrrá lenni. (…) Rádöbbenünk, hogy elmúlt a mágikus pillanat, anélkül, hogy csináltunk volna valamit, s az élet többé nem fedi fel előttünk csodáit.
Ne járj se gyorsabban, se lassabban, mint a lelked. Mert lépésenként tanítja meg, miben vagy hasznos. Lehet, hogy részt veszel egy nagy csatában, amely segít megváltoztatni a történelem menetét. De az is lehet, hogy csak rámosolyogsz valakire, aki éppen az utadba vetődik.
Általában azt gondoljuk, hogy ugyanazt kapjuk, mint amit adunk. De azok az emberek, akik azért szeretnek, hogy őket is szeressék, csak az idejüket fecsérlik. A szerelem hitcselekedet, nem pedig valami cserebere.
Ha egyszer szeretsz valakit, az egész világot elkezded szeretni.
Ha valami ingyenes, az valahogy finomabb is.
Azok az emberek, akik jót tesznek másokkal, nem hasznosak akarnak lenni, hanem érdekes életet akarnak élni.
Minden reggel, amikor úgynevezett „új napra” ébredek, kedvem lenne újra lehunyni a szemem és nem fölkelni az ágyból. De muszáj.
A megbocsátás nehéz mesterség.
Nem te választod az életedet: ő választ téged. Nem értheted meg, miért jut neked több öröm vagy több szomorúság. Csak fogadd el és menj tovább. Az életünket nem választhatjuk meg, de azt mi döntjük el, hogy mit kezdünk a kapott örömökkel és bánatokkal.
Ne akarj hasznos lenni. Önmagad akarj lenni. Ez elég, és más nem is számít.
Az emlékek magukkal hozzák azt a démont is, amelynek neve Melankólia.
Hűséget soha nem szül erőszak, félelem, bizonytalanság vagy megfélemlítés. A hűség olyan döntés, amelyet csak az erős lelkeknek van bátorságuk meghozni.
Magányukban az emberek felfedezik a szerelmet, amely különben talán észrevétlenül érkezett volna. Magányukban megértik és képesek tisztelni a szerelmet, amely véget ért. Magányukban el tudják dönteni, hogy érdemes-e küzdeni azért, hogy visszatérjen, vagy hagyni kell, hogy mindenki menjen a maga útjára. Magányukban megtanulják, hogy nemet mondani nem feltétlenül szívtelenség, igent mondani pedig nem feltétlenül erény.
Ócsárolnak? Kit érdekel? Amikor egy bírálat célba ér, hatalommal ruházza fel a bírálót.
A szerelmem az enyém, és annak adom, akinek akarom, akkor is, ha nem viszonozza. Persze nagyszerű lenne, ha viszonzásra lelne, de ha nem, az se baj: türelmes vagyok. Nem adom fel, tovább ásom magam alatt a gödröt, mert tudom, hogy a mélyén víz van: éltető víz.
Mindig megéri bízni abban, aki szeret.
A szívem ma egy kísértetváros, amelyben egykoron szenvedély és lelkesültség, most pedig magány, szégyen, csalódás és bánat lakik. És nem tudok szabadulni tőlük, még olyankor sem, amikor elfog az önsajnálat és csöndben sírok.
Tanulj valamit. Sok olyan ember van, aki már lemondott az életről. Ezek az emberek nem bosszankodnak, nem sírnak, hanem csak várják, hogy múljon az idő. Nem kértek az életből, ezért már az élet sem kér belőlük. Téged is ez a veszély fenyeget; cselekedjél, nézz szembe az élettel, ne mondj le róla.
Minél többet engedünk be magunkba a világból, annál többet kapunk belőle vissza: legyen az akár szeretet, akár gyűlölet.
Semmi nem fontosabb, mint hogy adni tudjuk abból, ami a Szeretet tükröződése az életünkben. Ez az igazi egyetemes nyelv.
Amikor el akarsz érni valamit, tartsd nyitva a szemed, koncentrálj, és légy biztos benne, hogy pontosan tudod, mi az, amit akarsz. Csukott szemmel senki nem találja el a célpontot.
A sebhelyek hangja erősebben szól, mint a pengéé, amely okozta őket.
itokban minden házasember vonzódik valakihez. Ez persze tiltott dolog, de az élet sóját éppen a tiltott dolgokkal való incselkedés adja.
A virágok arra tanítanak, hogy semmi sem örök: sem a szépség, sem a hervadás, hiszen a magokból új növények serkennek. Jusson eszedbe ez, ha örömet, fájdalmat vagy bánatot érzel. Minden elmúlik, megöregszik, meghal és újjászületik.
A szerelem soha senkit nem térített el az álmaitól. Hadd legyek társa és szövetségese a férfinak, akit szeretek. Ő pedig hadd tegye, amit tennie kell – de mellettem.
Amikor igent mondasz másoknak, győződj meg róla, hogy nem mondasz nemet magadnak.
A magány nem a Szerelem hiánya. A magány kiegészíti a Szerelmet. Nem a társaság hiánya, hanem az a pillanat, amikor a lelkünk végre szabadon meg tud szólítani minket, és segít döntéseket hoznunk az életünkkel kapcsolatban.
Lehullott falevél vagyok, aki azt hitte, hogy örökké él, és aztán úgy halt meg, hogy maga sem tudta, miért. Falevél vagyok, aki szerette a napot és a holdat, sokáig nézte az elhaladó buszokat és a zajos villamosokat, és soha senki nem szólt neki, hogy tél is létezik a világon. Ezek a levelek éltek és virultak, amíg lehetett, aztán egy napon megsárgultak, és a fa megvált tőlük. Nem úgy búcsúzott el tőlük, hogy viszontlátásra, hanem úgy, hogy Isten veletek, mert tisztában volt vele, hogy soha többé nem térnek vissza.
Amikor egy ország világhatalomra tör, annak mindig megvan az ára.
A körforgásban nincsenek győztesek és vesztesek: csak állomások, amelyek egymást követik. Az ember szíve akkor lesz szabad, amikor ezt megérti.
A Szeretetet éppen az tartja életben, hogy változik, nem pedig az, ha szilárdan áll és nem érik kihívások!
Amikor a házasságról álmodozott, mindig egy kis vidéki házat képzelt el, és egy olyan férfit, aki más, mint az apja, és éppen csak annyit keres, hogy el tudja tartani a családját, aki már attól is boldog, ha vele lehet, a kandallóban pedig ég a tűz, és együtt gyönyörködnek a hófödte hegyekben.
Az emberi természethez hozzátartozik, hogy amit akar, azt a lehető leggyorsabban akarja. Amitől fél, attól meg azonnal meg akar szabadulni.
Én most beléd tudnék szeretni, és mindenemet neked adnám (…). Te csak zenét kérsz tőlem, de én sokkal több vagyok, mint hittem, és úgy szeretném megosztani valakivel azt a sok mindent, amit csak most értettem meg.
Hiába dalol a madár a szabadságról, a kalitkában csak rab marad.
A szerepek időnként felcserélődnek. Egyik fél sem létezik a másik nélkül, és csak az képes megalázni, akit már szintén megaláztak.
Nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
Csak azzal harcolj, aki érdemes rá. Olyannal ne, aki különböző fortélyokkal csak meg akar hosszabbítani egy olyan háborút, ami már véget ért.
A szerelem a másik emberben való hit, és az arcát mindig homály kell, hogy fedje. Minden pillanatot érzéssel kell megélnünk, mert ha megfejteni és megérteni próbáljuk, szertefoszlik a varázslat.
Álmodni nem olyan könnyű, mint hinnénk. Éppen ellenkezőleg. Veszélyes is lehet. Amikor álmodunk, hatalmas energiákat indítunk útnak, és tovább nem rejtegethetjük magunk elől az életünk valódi értelmét.
Ha soha nem vagy egyedül, nem ismerheted meg magad.
Soha ne szalassz el egyetlen alkalmat sem, amikor kimutathatod a szereteted. Főleg azoknak, akikhez közel állsz. Hiszen éppen velük vagyunk a legóvatosabbak, mert félünk, hogy megsebeznek.
Ha szeretünk valakit, mindenre föl kell készülnünk. Mert a szeretet olyan, mint a kaleidoszkóp, amivel gyerekkorunkban játszottunk. Állandó mozgásban van, és soha nem ismétli önmagát. Aki ezt nem érti meg, az arra van kárhoztatva, hogy olyasmiért szenvedjen, aminek éppen hogy boldoggá kellene tenni minket.
Zárj be néhány ajtót! Nem büszkeségből, tehetetlenségből vagy arroganciából, hanem csupán azért, mert már nem vezetnek sehova.
Akár kanyargós, akár egyenes úton haladunk, akár a legmagasabb hegy tetejére, akár a tenger mélyére megyünk, mindig bíznunk kell a kézben, amely vezet.
Öröm. Ez a Mindenható egyik legfontosabb áldása. Ha vidámak vagyunk, az azt jelzi, hogy jó úton járunk.
A vereség az élet része: ezt mindannyian tudjuk. Csak a legyőzöttek ismerik a Szerelmet. Hiszen első csatáinkat a szerelem mezején vívjuk – és ilyenkor általában veszítünk.
A viszonzatlan szerelem mindig magában hordozza a reményt, hogy egy napon viszonzásra lel.
A szerelem nemcsak egy érzés: művészet. És mint minden művészethez, nem elég az ihlet, rengeteg munka is kell hozzá.
Nem az elkövetett rossz alapján ítélnek meg minket, hanem a nem elkövetett jó alapján.
Szeretni annyit tesz, mint nyitottnak lenni a csodákra, a győzelmekre és a vereségekre, mindarra, ami életünk során történik velünk.
Az íjász nem mindig választhatja meg a harcmezőt, ezért újra kell kezdened a gyakorlást, hogy a kedvezőtlen körülményekre is felkészülj. Menj tovább az íj útján, hiszen az egy egész életen át tart. De jegyezd meg, hogy nem elég pontosan lőni: a lélek nyugalma legalább olyan fontos, mint a tökéletes célzás.